Felolvassa: Lukácsi Katalin.


ídézet a szerzö elöszavából:

´´Miután az Úristen különös akaratából az erdélyi Mezoségen születtem
magyarnak s ott nottem emberré is, ifjú korom óta úgy éreztem, hogy emberi és
magyar kötelességem a Mezoség megírása. Mint tájat már leírtam többször.
Furcsa hajlott hátú dombjait, görbe völgyeit, suhogó nádasait, apró, kék vizu
tavacskáit, kopár, vízmosásos meredélyeit, melyeket esténként rózsaszínre fest a
lenyugvó nap. Embereirol is írtam már többször. Azokról a különös, magukba
nézo, hallgatag emberekrol, kik ott éltek meghúzódva a hajlott hátú dombok
gödreiben, s kiknek magosba vágyó álmait újra meg újra gúzsba kötözte a kátyús
duloutak agyagos sara. Ahhoz azonban, hogy az egész Mezoséget megírjam egy
darabban, olyannak, amilyen volt, s olyannak, amilyennek magam szemével láttam,
ahhoz csak most jutott idom, életem alkonyán.´´



k.b. 61 óra mp3+.pdf